Fogvatartóm: a szeretet. (1/3)

(Baekhyun, Sehun, Chanyeol)

Nézzük.. Beiratkozási papírok, személyi, taj kártya, bizonyítvány.. ömm.. Asszem ennyi. Mindent elintéztem. Szöul Gimi vigyázz, jövök! Kíváncsi leszek, milyen cserediáknak lenni.. Nos, az az egy biztos, hogy érdekes lesz Chaaa... Chanyeol-nál lakni? Csak az az egy bibi van, hogy azt sem tudom, hogy hogy néz ki egyáltalán.. Nem baj, Byun Baekhyun megoldja! Miután túlestem a bemutatkozáson, leültem egy barna hajú srác mellé és intéztem felé egy bólintást, majd az óra további részében figyelmesen bámultam ki fejemből.

Körmöltem, mint a jó gyerek, hiába ültették mellém az iskolánk új 'áldozatát'. Végül, szünetben rászántam magam a bemutatkozásra - Hali, Sehun vagyok! - nyújtottam jobbom. Tökre megszeppent arccal bámult rám reakcióképp, mintha szellemet látott volna.. - Van valami az arcomon? - kérdeztem nevetve, majd zsebemből előráncigáltam mobilom, s próbáltam megfejteni, mit bámul annyira rajtam padtársam.

Uram isten! Hogy lehet valaki ennyire helyes?! Te jó ég.. Nagyot nyeltem, majd viszonoztam gesztusát - Baekhyun - mosolyogtam halványan. Hogy nem vettem eddig észre, hogy a padtársam egy félisten?!

- Tehát akkor semmi nincs az arcomon.. - nevettem jókedvűen a kézrázás közben - Kivel fogsz lakni? - érdeklődtem, miközben szétnéztem az osztályban, Chanyeol-t -alias legjobb barátom- kutatva.

- Veleeeem~! - mondtam nyávogós hangon Sehun fülébe, majd miután lepacsiztunk, bemutatkoztam újdonsült KIBASZOTTARANYOS lakótársamnak.

Hát erre a gyerekre konkrétan úgy kell felnéznem, mintha a nagy göncölt keresném fényes nappal - Huh, már azt hittem keresnem kell egy telefonkönyvet – nevettem kínosan, miután bemutatkoztam leendő vendéglátómnak is. Alaposan végigmértem, hogy még csak véletlenül se felejtsem el az arcát. Még az a vigyor.. Megvakulok tőle.

- Órák után egyből lépünk hozzánk, oké? - kérdeztem a szőkés-barna törpicseket. Olyan.. szép? Na, mindegy.. Mielőtt beléesnék..

- Hé.. Lassíts a tempón - kacsintottam Chan-ra - Így még jó, hogy iparos vagy.. - csipkelődtem.

Csak nem egy pornó filmbe csöppentem..? Ezek szerint itt csak én vagyok... meleg? Ahh, mindegy is. Tanulni jöttem, nem? Amikor Sehun rám nézett, csak irultam-pirultam.. belül. Kívülről próbáltam nem mutatni, hogy KURVÁRADEODAVAGYOKÉRTE! Meg kell tartanom a cserediák imidzset, ha jót akarok.. Hamar lecsengtek az órák, de Chan út közben full lehagyott és még csak hátra sem nézett, hogy ott vagyok-e. Most hogy fogom megtalálni?? Mindegy.. maximum sátorozok egyet.. Sátor nélkül..

Padomban ücsörögtem órák után, várva, hogy mindenki lelépjen, s békésen, tömegnyomor nélkül el tudjam hagyni a suli területét. Mikor már baktattam lefelé, megláttam Baekhyun-t. Riadtan kapkodta fejét jobbra-balra.. Nem azt mondta Chan, hogy vele megy haza? Vagy valami ilyesmi.. - Te mit keresel még itt? - kérdeztem kíváncsian, miközben zsebre vágtam kezeim.

- Hát.. - vakartam tarkóm - Az előbb még itt volt, de aztán jött egy csomó ember innen és onnan és nem láttam semmit és.. eltűnt.. - magyaráztam, kezeimmel mutogatva a jelenetet. Itt olyan magas mindenki.. Esélyem sem volt látni bármit is.

Aranyos volt, ahogy mutogatva próbálta megértetni magát.. Egy félmosolyt is csalt ezzel arcomra - Elkísérjelek hozzá? - ajánlottam fel a lehetőséget.

- Te.. Tudod hol lakik? - örültem meg és a hírtől feldobódva követtem ugrándozva a magasabbat. Mikor hátranézett, hirtelen úgy csináltam, mintha tök komoly lennék, s miután előre fordult, újra örvendezni kezdtem. Aztán, mikor kellően elfáradtam, mellé sétáltam és agyamba véstem az útvonalat.

Alig volt rajta valami ruha.. Csak egy dzseki szolgált kabátként... És didergett, elég rendesen - Állj meg.. - szóltam a fagyoskodónak, mire szembe fordult velem. Levettem sálamat -ami szinte egy asztalterítő méretével megegyezik- és bebugyoláltam - Mehetünk - mosolyogtam szipogva. Hát.. decemberben rendesen zimankó van.

- Köszönöm - pirultam. Így legalább nem látja.. Nem akartam szólni, hogy ebben a giga cuccban semmit nem látok, így előre fele botorkáltam. Párszor megbotlottam, de akárhogy tűrögettem, sehogy sem akart rendeződni. Mellesleg a szél mindig a szemembe fújta a végét..

- Mit szerencsétlenkedsz? - kérdeztem kuncogva, majd ismét megállítottam, és eltűrtem sálját - Így jó?

Kikukucskáltam a sál mögül és nagyokat pislogtam az előttem állóra - Ühü - bólogattam kicsiket, majd orromat fogdosva indultam tovább. Az első testrészem, ami megfagy és kipirosodik... az orrom. Ilyenkor úgy nézek ki, mint Rudolf..

Mikor 'rövid' sétánk végéhez, azaz Chan házához értünk, becsöngettem, s vártam a colost. Mikor kijött mamuszban, már indult is nyitni a kaput a törpének - Akkor holnap! - intettem nekik, majd sarkon fordulva indultam haza.

Esküszöm, megfeledkeztem a cserediákról.. - Ne haragudj, csak dolgom volt.. - kifogásoltam, miközben bőszen terelgettem befelé, az épp megfagyni készülőt.

- Hapci.. - tüsszentettem - Elnézést.. - szipogtam - Semmi baj, szerencsére Sehun elkísért - lépkedtem befelé, s mikor körülnéztem, leesett az állam. Ez egy luxuslakás!! Chan megmutatta a szobáját, ahova lepakoltam cuccaim, s aztán körbevezetett. Szóval itt fogok lakni.. Ami kicsit bökte a szemem, az a franciaágy volt.. Mindegy.. majd.. megoldom..

Sehun.. Te rómeó utánzat.. Lecsapnád a kezemről Baek-et, mi? - Mit szeretnél enni? - vágódtam be vendégem mellé, a nappaliban lévő fotelbe.

- Amit te - válaszoltam kis gondolkodás után. Nem nagyon akarom 'leterhelni' még azzal is, hogy megmondom neki, hogy ilyen-olyan 5☆-os kajákat sütögessen nekem. Elvégre ez az ő otthona, nem az enyém.

- És, ha most azt mondanám, hogy embereket eszek, és előtted 3 cserediákot felfaltam? - kérdeztem nevetve.

- Aaakkor maradok a rántottánál - nevettem - De, ha gondolod, szívesen megcsinálom - ajánlottam fel. Bár nem tudom, mennyire szereti, ha idegenek főzőcskéznek a konyhájában..

- Már csinálom is - pattantam fel mellőle. Mikor kész lett a rántotta, minden szarral díszítettem, illetve ízesítettem, hogy ezzel is kedvére tegyek. Nem tagadom, nem bánnám, ha lenne köztünk valami.. Mármint nem egy fal.. Hanem érzelmileg. Végeztem mesterművemmel, s bevittem az ételt egy tálcán, a tévézőnek.

- Tyűű.. Nem semmi. Örülök, hogy megismertelek Gordon Ramsey klón - nevettem, ahogy alaposabban szemügyre vettem a rántottát, ami inkább valami 2000☆-os éttermi kajának tűnt - Te nem eszel? - kérdeztem, mire hátra nézett a maradékra, ami egyenlő volt a nullával - Felezzünk - aktivizáltam magam és tányér után kutattam, de sajna nem nagy meglepetésemre, nem értem el a felső polcot. Csodás..

- Segítek.. - de azt nem mondtam, hogy hogyan. Mögé álltam, és derekánál fogva megemeltem, hogy le tudjon venni egy tányért. Kicsit.. azt sem tudta, hol van.. De aranyos.

Épp halálra untam magam fürdés közben, mikor beugrott, hogy Baekhyun-nál maradt a sálam.. A kedvencem.. Ahh, okos vagyok! Egyből írtam Chan-nak, hogy szóljon a töpszlinek, nehogy ott felejtse a sálam, mert kihalok.. Persze, baszott válaszolni.. Meg se nézte. Ahogy ismerem, tuti nyalizik.

Kicsit meglepődtem, mikor felemelt.. Nagy nehezen megtaláltam a tányérokat és levettem egyet, majd rugdalózni kezdtem, jelezve, hogy letehet.

Nem nagyon akartam engedni.. Jó volt megölelni őt, indok nélkül.. Mondjuk, ez nem volt rendes ölelkezés, de EGYELŐRE beérem ezzel is.. Lassan leeresztettem testét a földre, majd egy kínos helyzetet oldó krákogás után, az asztalhoz baktattam.

Mivel nem akartam turkálni és zörögni, egy pálcikával fogunk enni. Remélem ő sem az a típus, aki retteg az ilyen dolgoktól. Engem speciel egyáltalán nem zavar.. Bár az az ágy.. Hehh, mindegy.. Leültem az asztalhoz, úgy, hogy ő az asztalfőn ült, én pedig mellette az egyik sarkon és szájába tuszkoltam egy falatot. Tudom, közvetlen típus vagyok..

Mint egy pár.. Etetjük egymást. Vajon mit szólna, ha megcsóó... Nem! Nem nyomulok... Asszem. Nagy nehezen megetettük a másikat, majd a mosogatógépbe dobáltam a cuccokat, és talpaltam fürdeni.

Láttam, hogy igencsak villog Chan telefonja, úgyhogy gondoltam szólok neki, de mikor megláttam Sehun nevét a kijelzőn, nem bírtam megállni, hogy ne kutassak egy kicsit. Meglestem a Line nevét és bejelöltem. A következő pillanatban már jött az értesítés, hogy visszaigazolt. Elmosolyodtam és üzentem neki a sállal kapcsolatban. Ahh, anyám, olyan balfasz vagyok.. Sűrű bocsánatkérések közepette megígértem, hogy holnapra visszaszolgáltatom a kiegészítőt. Miután lakótársam lezuhanyzott, én is elmentem tisztálkodni. Kilépve a zuhany alól, magamra csavartam a törcsim és beslattyogtam a 'szobánkba'. Azaz Chan szobájába..

Azt hittem, elered az orrom vére... FÉLMEZTELENÜL?!?!?! ÉS MILYEN IZMOS ÉS TÖKÉLETES ÉS AHHHH BASZDMEG!.. Na jó, nyugi pici Chan... MÉG nem szabad a terep... Még...

Felkapkodtam egy kezem közé kerülő izompólót és egy boxert, majd zúztam csucsuzni.. Vagyis zúztam volna, de nem tudtam.. hova.. - Ömm.. Melyik, vagy.. hol.. szóval.. - vakartam tarkóm, remélve, hogy megérti, mit akarok kinyögni.

- Hol alszol? - kérdeztem felvidultan - Mellettem.. A franciaágyon - vigyorogtam nagy boldogan, majd lefeküdtem az ágy egyik felére, s kezemmel paskoltam a szabad helyet mellettem, ezzel hívogatva szobatársam. Remélem, nem ért félre.. Még nincs mit félreértsen. Igaz, én már fülig szerelmes vagyok belé.. Már csak a kinézetébe is! De.. Meggyőződésem, hogy idő kérdése, és komolyabban is érdeklődni fog irántam.. Már, ha meleg.

Befeküdtem a colos mellé és szépen lassan elnyomott az álom. Elég félelmeteset álmodhattam, mivel valamikor hajnalban arra keltem, hogy Chan simogatja a fejem és próbál ébresztgetni, miközben én őt ölelem. Basszus... Ez vér ciki.. Vajon mennyire járattam most le magam? Jó ez nem kérdés.. NAGYON!! - Ne haragudj.. - engedtem szorításomon és elhúzódtam mellőle - Ha szeretnéd, alszom holnap a földön - ajánlottam fel a kihagyhatatlan lehetőséget. Szerintem legszívesebben a pincébe küldene megrohadni..

Rohadt jól esett, ahogy hajnalok hajnalán ölelgetett.. Mintha csak álmodtam volna... Tulajdonképp, az elején azt hittem, tényleg csak egy álom... - Semmi gond - mosolyogtam megboldogultan - Nem kell a földön aludj.. - simogattam hátát - Nyugodtan ölelgethetsz.. - csúszott ki a számon. Na, EZ SZOPÁS. Minek hisz, ha nem buzinak?! Jó, az vagyok... Vagyis hát... Meleg... De most lehet, tökre befosattam szegényt...

- Igen? - kaptam rá tekintetem és ráugorva döntöttem el az ágyon nevetve, miközben rongyossá ölelgettem - Nem meneküüülsz~ - szorongattam. Sokáig együtt fogunk lakni.. Szóval előbb vagy utóbb, majd úgyis eljut a kapcsolatunk egy bizonyos szintre.. Mármint.. nem úgy, hanem.. Jobb, ha már most jól kijövünk egymással.

- Nem terveztem a menekülést - vigyorogtam, majd visszaöleltem. Nagy nehezen visszaaludtunk, de én csodálatos módon Baek-el álmodtam. Tényleg ennyire tetszene?... Reggel az ébresztőm zaja keltett.. Ahogy kinyomtam az értesítőt, láttam, hogy Sehun írt, még tegnap... - Baek, a sálat vidd! - kiabáltam ki, a kómás manónak.

Miután nagy nehezen lemásztam Chan-ról, kicsoszogtam slozira, majd nyammogva visszaslattyogtam a szobába, miközben fejemet és hátamat vakarásztam felváltva.. - Okés.. - kaptam fel magamra pár ruhát.

- Mit tököltél 20 percig? - kérdeztem teljes ruházatban, nevetve.

- Ja, csak.. A szokásos - kihúztam a szemem, belőttem a séróm és egyebek.

- Aha... - néztem végig rajta dicsérően - Jól áll, ha kihúzod a szemed - vigyorogtam - Na, de menjünk, mert sosem érünk be.. - adtam rá kabátját, s vállát átkarolva megindultam a suli felé. Egyre közelebb érzem magamhoz..

Chan kezd olyan lenni, mintha a bátyám lenne.. Nem tudom miért érzem ezt, de tök jó, hogy van valaki, aki "gondoskodik" rólam vagy nem tudom.. Beérve a suliba, Chan lespanolt Sehun-nal, aki -csak úgy zárójelesen megjegyezném- ma MÉG SZÍVDÖGLESZTŐBB volt, mint tegnap. Bár lehet, hogy csak én látom így.. Viszont az a helyzet, hogy ma még nem ettem semmit és kb. a 3. óra körül már a hasam is jelezte.

Chanyeol elég furán nézett, mikor megöleltem Baekhyun-t is, üdvözlésképp. Volt itt valami, amiről nem tudok?.. Mindegy is.. Órákon Baek csak bámult maga elé, ugyanis nemhogy felszerelés, még táska sem volt nála.. Megkocogtattam a vállát -amit a sálam takart, ugyanis nyakig be volt vele takarózva-, majd elé toltam a könyvem, és mutattam, hogy hol tartunk. Hátha akar is tudni valamit.. Hiába nem kötelező tanulnia. Óra végén egy olyat kordult a hasa, hogy majdnem kiestem a padból ijedtemben. Szerencse, hogy fal van mellettem.. - Ettél te ma valamit? - kérdeztem a mellettem didergőt, miközben a táskámban kutattam, szendvicsem után.

- Nem.. - mondtam az igazat - De majd lemegyek a büfébe - néztem a könyvet, hogy hol tarthatunk, de betűkön kívül mást nem láttam.. Se mondatokat, de még egy értelmes szót nem tudtam elolvasni, annyira éhes voltam.

- Tudod, hogy amennyiért itt veszel egy szenyát, annyiért vehetnél magadnak egy sima boltban 6-ot? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd előkaptam szendvicsem - Ta-daa~ - remegtettem kezemben a szendvicset, mint valami égi csodát - Elfelezem veled - tartottam elé az ételt.

- De én.. - mondtam volna tovább, de számba nyomta az ételt - Köfööm - beszéltem teli szájjal. Minden második harapást nekem adott, s mikor elfogyott a szenya, a kukába célzott és egy gyönyörű három pontos keretein belül kidobta a csomagolópapírt – Ja, és a sál - tekertem le magamról a ruhadarabot és az ő nyakába aggattam - Hapci..

- És ezt most hova vegyem? - kérdeztem nevetve - Hoztam másik sálat.. Majd visszaadod, ha nem lesz hideg - terítettem nyakába - Úgyis megfáztál.. És teli taknyoltad - nevettem.

Majd kimosom neki.. - Rendben - mosolyogtam hálásan, majd az óra fennmaradó részében azon voltam, hogy visszatartsam a hapcikat.

Idegesített, hogy második nap már úgy viselkednek, mint egy szerelmes pár... Baekhyun az enyém! - Baek, gyere! - húztam fel a székről - Megmutatom a sulit! - vonszoltam magam után.

Csak bámultam, hogy, hogy elráncigálta óra végén mellőlem az újoncot. Egészen óra elejéig vissza sem jöttek.. Mi a szart csináltak eddig?

Szó szerint futottam Chan után, mikor felhúzott a padból. Jól látom, hogy ideges? Fura.. most látom először ilyennek - Baj van, Chan? - kérdeztem félve, mikor visszamentünk a terembe.

- Nincs, csak ne engedd közel magadhoz Sehun-t - böktem ki véletlen - Meert... Csak a tanulásra tud figyelni.. És.. Izé.. Nem jó barát - kifogásoltam, tarkóm vakarva.

Hm.. Ahhoz képest elég jóban vannak.. És.. A barátaimat nem én válogatom meg?! Mindegy, a vendéglátómmal inkább nem kötözködöm.. De.. Sehun-nal ugyanolyan leszek, mint eddig. Vagyis továbbra is csorgatom érte a nyálam.. - Aaahhhaa.. Értem.. - sétáltunk vissza a terembe, majd visszahuppantam Sehun mellé - Bocsi..

- Ugye még szűz vagy? - piszkálódtam. Remélem, hogy még az.. Chanyeol-tól bármi kitelik.. Ugyanis eléggé azt vettem rajta észre, hogy tetszik neki Baekhyun.

- Mi? - kérdeztem nevetve - Igen.. - vágtam komoly fejet. UGYANIS EZ GÁZ.. Ennyi idősen még mindig szűz vagyok.. Deeee.. Ő most azt hitte, hogy Chanyeol.. Szóval akkor.. NEEE, SEHUN MELEG? Vagyis az nem biztos, hogy ő az, de akkor Chan.. És akkor a reggeli.. O-M-G!!!

Igencsak elfehéredett kérdésemtől... Nem mondta el neki Chan?.. Jajj.. - Hallod, bocsi, ha rosszat szóltam - löködtem - Nem bántásnak szántam - csíptem arcába. Remélem, a Chan-os dolgot elfelejti..

- Nem, semmi baj - mosolyogtam. Én is meleg vagyok.. De azt nem mondtam ki hangosan.. Még csak az kéne, hogy utáljon.

- Oké - mondtam mosolyogva. Kussban végig ültük az órát, majd mikor kicsengettek, Chanyeol közeledni kezdett.. Ismét.. - Asszem, most lépek - álltam fel helyemről, ezzel kettesben hagyva a jómadarakat, és a többi haveromhoz csapódtam.

- Mi baja van?.. - remélem nem miattam csinálja ezt.. Azt kifejezetten utálnám..

Én mondtam - mosolyogtam elégedetten. Nem gondoltam, hogy Sehun ennyire segítőkész lesz mindebben.. - Mesélj magadról, most van időnk - vigyorogtam.

- Hát.. Nagyon nem kell rólam sok mindent tudni.. Incheon-ból jöttem át, a családomnál laktam/lakom - majd ha visszamegyek.. - és.. zongorázom már.. kb. 6 éves korom óta..

Ez mind szép és jó.. De nem érdekel! - Nemi identitásod? - tettem fel a kérdést mosolyogva. Most vagy bukta, vagy nem.

Oké... - Én.. Ez.. Magánügy, ha nem haragszol.. - hajtottam le fejem. Egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy ő is meleg és nem akarom lejáratni magam..

- A lakótársam vagy, tudnom kell! - érveltem ésszerűen - Jaebaaaaaal~~ (kérlek) - néztem szemeibe kiskutya pofival.

- Hhh.. De én.. Szóval.. Homosexuális vagyok.. - vallottam be. MARHA JÓ!!! Ezt elmondja Sehun-nak, aki úgy szintén utálni fog.. Most basztam el mindent..

- BINGOOOO! - ugrottam fel az asztaltól, hangot adva magamnak, majd lepacsiztam a feltehetőlegesen fiatalabbikkal. Még ekkora mázlit!

Szóval akkor jól sejtettem, hogy ő is meleg.. És Sehun tudja.. És ennek ellenére barátok.. Ami akkor azt jelenti, hogy LEHET, HOGY ENGEM SEM FOG UTÁLNI!! Bár lehet, Chan kivétel.. Ki tudja..

Chanyeol kiabálására lettem figyelmes, ezért odasétáltam hozzájuk - Minden oké? - kérdeztem, mire Chanyeol félrerángatott, és fülembe sutyorogva mondott valami olyat, hogy Baekyun meleg... Jaj, mami.

NEEEEEE!... Végem van.. Hát ez szopás... KIBASZOTT NAGY SZOPÁS!!! Hogy nézzek ezek után a szemébe? Vagy legyek a közelébe.. Hhhh..

Kicsit meglepődtem, hogy Baek elvörösödött, mikor felé fordultam.. Ezek szerint kényes téma ez számára. Hát, egy biztos.. Akkor ezzel nem piszkálom, és nem mondom senkinek. Nem akarom kínos helyzetbe hozni...

Olyan gyilkos tekintettel nézett rám, hogy 100%-ig biztos vagyok benne, hogy holt hetero és gyűlöl engem.. Kurva jó.. Amúgy sem szeretem emlegetni, hogy meleg vagyok, hát de ezek után.. Szégyenlem magam.. Őszintén.. Nem rég jöttem rá én is csak, hogy a férfiakhoz vonzódom.. Nekem is újdonság ez az egész.. És bevallom.. félek tőle egy kicsit.. Mikor becsengettek -bár más ülne most mellettem-, leült mellém és rám sem nézett egész órán. Fasza..

Láttam, hogy igencsak bújik a sálba.. Nem akartam zavarba hozni.. Mármint, hogy.. Gondolom látta, és gondolta, hogy Chan elmondta.. És biztos vér cikinek találja az egészet.

Egész órán Sehun-on kattogtam.. Mikor kicsengettek, csak bambán bámultam ki a fejemből és vártam, hogy vége legyen a napnak.

- Ma is elhagy Chanyeol a tömegben, vagy még nem beszéltétek meg? - böktem oldalba padtársam.

ÉG A FEJEM! Komolyan attól félek, hogy ki fogok gyulladni.. - Még nem beszéltünk róla.. De majd jobban figyelek rá.. - nem akartam terhet tenni rá, hogy engem kelljen kísérgetnie.. Főleg, hogy gondolom legszívesebben elküldene melegebb éghajlatra..

- Aha.. - mosolyogtam kellemetlenül - Szólj ha zavar, hogy pofázok egyfolytában.. csak gondoltam, megtöröm a csendet.

Na bazdmeg.. - Nem, én örülök neki, hogy beszélgetünk, tényleg, csak nem akarom, hogy kényszernek érezd, mert én.. - tartottam hatásszünetet - más vagyok.. - szégyenkeztem lehajtott fejjel.

- Mármint.. meleg? - kérdeztem suttogva - Nem nagyon izgat mindez.. Teszek rá, hogy milyen a magánéleted.. Mármint ne érts félre.. De érted, ha most meleg vagy.. Ugyan úgy bírlak, mint eddig. Tegnap még nem tudtam, de ma is ugyan olyan vagyok veled, nem? - kérdeztem mosolyogva.

- De.. - néztem a földet. Faszom.. Ez most konkrétan egy 'Én full hetero vagyok, de nem zavar, hogy te buzi vagy.' volt. Mindegy.. legalább nem zavarja.. és tudom, hogy lemondhatok róla. Még szerencse, hogy most megtudtam, mert ha komolyabban elkezdek érezni iránta valamit, akkor kibaszottul fájna most ez. Jó, most se felemelő érzés, de.. le tudok tenni róla.

- De? - kérdeztem kíváncsian, de éreztem, hogy valami nem oké, ugyanis egyre jobban görbült lefelé a szája. Mondtam valami rosszat?

- Semmi - mosolyogtam halványan. Ahh csengessenek már.. Nyugi Baek.. Fogd fel úgy, hogy.. csak egy barát.. igen, azt hiszem menni fog. Nem kell egyetlen pasi miatt cirkuszt csinálnom. Elég, ha csak simán jól érzem itt magam és.. csinálom amit kell.. Biztos lesz majd valaki, aki úgy szeret, ahogy vagyok.. feltétel nélkül.. Remélem..

- Hát, rendben - inkább hagytam, mielőtt még valami rosszat mondok..

Láttam, ahogy Baek elkenődött, miután Sehun-nal beszélt... Még jobban tett a kedvemre! Hohooo.. Majd megvigasztalom..

Hál' istennek kicsengettek az utsó óráról is, így zúzhattam Chan-hoz. Sehun-nal egész jól elvoltam szünetekben mindannak ellenére, hogy szar kedvem volt, de.. Egy kis csoki és elmúlik. Utána már nem fog érdekelni - Chan..? Hazafele bemegyünk a kisboltba? - kérdeztem a colost. Csokit akarooook~~

- Aha - vigyorogtam. Kotont kell vennem amúgy is.

Oké - vettem fel kabátom nulla életkedvvel, majd magamra csavartam Sehun sálát és elindultam a colossal. Bízom benne, hogy holnap már sokkal jobban fogom érezni magam. Mikor beértünk a boltba én vettem egy vagon csokit, Chan pedig nem tudom, mert később jött ki, mint én. Haza érve magamba tömtem egy tábla csokit kezdésnek, miközben azon filóztam, hogy mikor menjek kondiba. Mikor leült a colos, elé battyogtam és ölébe ültem, úgy zabáltam tovább a csokit - Kéh? - nyújtottam az édességet.

- Elfekszi a gyomrod.. - vettem el kezéből az édességet, s mikor felém fordult kérdő tekintettel, csámcsogó szájára pusziltam. Na, innentől nincs megállj.

Hát ez meg...? Megilletődötten bambultam lakótársamra és egy ideig azon gondolkodtam, hogy ez most baráti gesztus akart lenni vagy.. vagy mi? Egy kis idő után ráuntam az értetlenkedésre és viszonoztam gesztusát.. Csak kicsit hosszabban.. Lehet, hogy tudat alatt bedepiztem Sehun miatt és most Chan-ba fojtom a bánatom? De én nem akarom kihasználni őt...

ÉS MÉG VISZONOZZA! Hát.. Mindjárt idehalok. Igaz, kicsit ellenkezett a vetkőzés részénél.. de megadta magát. Próbáltam finom maradni, ezzel kimutatva iránta érzett szeretetem, de nem tudtam mit csinálni a szerszámommal.. Mármint.. hiába tágítottam.. Fájhatott neki.

Eredetileg, nem akartam lefeküdni vele, mert.. mert egyrészt még szűz vagyok és nem tudom, hogy vele akarom-e elveszteni, másrészt meg.. nem vagyok felkészülve rá se szellemileg, se testileg. Mikor belém nyomult, szemem, szám összeszorítottam és a lepedőbe kapaszkodva próbáltam elfojtani előtörő nyögéseim. Ez annyira.. fura. Éreztem, hogy arcomon lefolyt pár sós csepp, de nem értem rá foglalkozni vele. Kis idő múlva már nem bírtam ki és egy hangos nyögést hallattam.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz majd a pálya... De az biztos, hogy megérte a kotont megvennem.. Lényegében gyors menet volt, de nem volt annyira varázslatos, mint terveztem.. Legalább megvolt.. És már nem tud nemet mondani.. Remélem.

- Mi volt ez az érzés...? - pihegtem Chan nyakába, miután betakart minket. Nem tudom, hogy fogok holnap lábra állni.. De az az érzés... Olyan volt, mintha arra a kevés időre a mennyországba lettem volna..

Nem válaszoltam, csak elégedett mosollyal húztam karjaim közé Baekhyun-t. Már a második nap... Húhúú, mik lesznek itt!

Egy kicsit feküdtem ölelésében, majd elcsoszogtunk fürdeni. Hát nagyon nem így terveztem a mai napot, de.. Végül is izgalmasabbra sikeredett.. Nem tudom, mit érzek Chanyeol iránt, de mellette biztonságban érzem magam.. Furcsa, de még mindig olyan, mintha a bátyám lenne, még annak ellenére is, hogy lefeküdtünk és együtt fürdünk.. Ez olyan.. Barátság extrákkal? Az biztos, hogy sikeresen elfeledtette velem Sehun-t. De még most is rá gondolok.. Aigoo!

Másnap reggel suliban csak annyit vettem észre, hogy Chanyeol úgy követi Baekhyun-t, akárcsak az árnyéka lenne.. Heh, miről maradtam le...? Mindenesetre, Baekhyun látszólagosan kividult.. - Tegnap történt valami? - érdeklődtem órán.

- Nem, semmi különös nem volt.. - hazudtam. Már csak az kéne, hogy ezt tudja..

- Rendben - vigyorogtam. Egész tesiig nem beszéltünk. Fura volt, ugyanis eléggé húzódott mellőlem egész nap.. Került. Tesin is csak annyit beszéltünk, hogy megkérdeztem, miért nem tesizik.. De válaszolni luxus persze.

Hál' istennek, Chan szerzett nekem igazolást tesire.. Miután egész este űztük az ipart.. És.. Az utolsó kb. hat menetet már nem nagyon kultiváltam, de nem állt le.. Ezért egy kicsit tartok is tőle.. Nem hagyta abba, amikor kértem, de már annyira fáradt voltam, hogy nem volt energiám könyörögni. Remélem, ma pihenhetek.. Akartam volna Sehun-nal beszélgetni, de mindig elvitt valahova. Tényleg fáj a popóm.. NAGYON!

Nem győztem elhurcolni Baek-et Sehun mellől.. Akivel idő közben megromlott a barátságunk.. Azt hiszem. Nem engedhetem senkinek, hogy Baekhyun közelébe férkőzzön.. Még Sehun-nak sem. Természetesen, mihelyst hazaértünk, ismét ágytorna volt... Csak kicsit megmakacsolta magát..

Ezt így nem csinálhatjuk.. Valamikor pihenni is kell.. és.. tegnap szerintem eleget adtunk a testi élvezeteknek.. - Ne, Chan.. - toltam el magamtól, mikor nyakamat kezdte puszilgatni - Álmos vagyok, aludni szeretnék.. - panaszkodtam - Tegnap este nem is pihentünk.. - vágódtam be az ágyba.

- Hm. Oké - rántottam vállat, majd kisétáltam apám szobájába. Ha nem akarja, akkor majd fogja.. Hiába nem szeretné... Kivettem apa szekrényéből egy bilincset -ugyanis egy rendőrfőkapitány, aki épp felvidékre utazott a munkája miatt, pár hónapra- és kezemben forgatva azt, besétáltam Baekhyun-hoz. Már szerintem aludt, de felkeltettem. Játszani akarok.. Felé tornyosultam, és egyik kezét óvatosan a kovácsoltvas ágy támlájához rögzítettem, így kezdtem bele ismét nyaka falásába.

- Mmm - nyöszörögtem, mikor kinyitottam szemeim - Chan.. Mondtam, hogy.. - folytattam volna, de mikor el akartam venni a kezem helyéről, valami megakadályozta tevékenységem. Másik kezemmel oda nyúltam és megéreztem valami hideget, mire odakaptam tekintetem. Ez most.. Ez most komoly?! Egy bilincs??? Honnan van neki ilyenje?! - Chan.. - ijedtem meg egy kicsit - Chan, engedj el! - kértem, s másik kezemmel próbáltam kiszabadítani magam.

- Ha akarod, a másikat is kibilincselem.. - mondtam 'nemtörődöm' stílusban, majd a bilincs másik felébe helyeztem szabad kezét is - Hát.. A póló az marad. Kár lenne eltépni - vigyorogtam kajánul, majd egy húzással lerántottam róla nadrágját, de alsója még rajta volt. Szeretem őt.. Kell nekem.

- Ne, kérlek.. Ígérem, holnap bepótoljuk, de nagyon fáradt vagyok. Kérlek, Chanyeol.. - könyörögtem, miközben szabadulni próbáltam - Engedj el..

- Nekem ma is kell.. - tapadtam nyakára, s alsójából nagy nehezen kibújtatva, egyből belé vezettem vértől duzzadt tagom.. Ezt a felfrissülést.

Hatalmasat nyögtem, mikor megéreztem magamban. Azért felkészíthetett volna.. Jó tudom, tegnap már a 3. menetre elég rendesen belerázódtam.. és kitágultam, de.. azóta eltelt egy kis idő.. Nem vagyok pornósztár.. Nem ellenkeztem tovább, mert tudtam, hogy nem tehetek semmit.. Talán, ha tovább hisztiztem volna, még jobban ellátná a bajom..

Most csak 3 menet volt... - Még este találkozunk - takartam be testét - Szeretlek - suttogtam, fáradtságtól pihegő arcához.

Nem válaszoltam, csak lehunytam szemeim és próbáltam aludni. Nos, nem kellett sokáig próbálkoznom, szinte azonnal elaludtam. A harmadikra már azt hittem elájulok.. Tényleg nagyon fáradt vagyok.. Két napja fent vagyok és ha ez alatt az idő alatt nem nyomtunk le 15 menetet akkor egyet sem. Azt mondta szeret.. akkor miért kényszerít rá? És nem is nyitotta ki a bilincset.. így kényelmetlen volt az alvás. De legalább aludhattam.. Viszont.. Ma este sem fogok sokat, úgy látszik.. Olyan, mintha valami sexrabszolga lennék.. de közben szeret és vigyáz rám, de ilyenkor.. ilyenkor előjön egy teljesen más énje..