A végzetem vége. (3/3)

(Baekhyun, Sehun, Chanyeol)

Gondoltam, nem lesz szükségem a fegyverre.. De tévedtem. Összeszedtem magam, majd elővettem az aktatáskát, melyben fegyverek voltak, de most egy kést választottam. Halál nyugodtan kopogtattam a fürdő ajtaján, hátha beenged, de végül a pót kulccsal benyitottam. Baek csak reszketve állt a sarokban. - Így kell viselkedni? - kérdeztem nyájas hangon.

- Ne.. Ne bánts.. - könyörögtem, mikor közeledni kezdett. Jézusom, kés van nála.. EZ BETEG! Már tudom, mire értette Sehun a gyógyszereket.. Jó, nem mintha eddig nem esett volna le..

- Azt hiszed, hogy engedem, hogy mindig elkövesd ugyan azt a hibát? Tanulj belőle.. - nyomtam a falhoz, torkánál fogva - Hova kéred a kést? - kérdeztem széles vigyorral.

- Ne, kérlek - könyörögtem tovább, bár nagyon nem tudtam értelmesen beszélni, mert fojtogatott - Chan.. Meg fogsz ölni - próbáltam felfogatni vele, hogy mire készül épp.

- Tudom - vigyorogtam továbbra is - Ez a cél - suttogtam fülébe - Ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié.

- Chan, ne csináld.. - kezdtem bele, de ekkor belevágta a kést a hátamba - .. Ezt.. - fejeztem be, de a fájdalomtól térdre estem.

Addig vigyorogtam arcába, míg össze nem esett, és el nem ájult. Letisztogattam késem, visszatettem a helyére, majd a kisebb vértócsát feltakarítva kezdtem gondozni az általam ejtett sebet.

Másnap reggel az ágyban keltem fel arra, hogy kibaszottul fáj a hátam. Lassan, de felvettem ruháim es összepakoltam a cuccaim, hogy indulhassak a suliba. EGYEDÜL!

Épp jöttem ki a fürdőből, mikor Baekhyun az ajtó fele sántikált - Hát te? - kérdeztem értetlenül - Nem vársz meg? Megyek a cuccaimért és megszárítom a hajam aztán.. - hát.. Elment. Csak úgy, becsapta az ajtót és slissz.. Gyorsan felöltöztem, és csatakos hajjal utána loholtam - Ez gonosz húzás volt.

- Mert az nem volt gonosz, hogy belevágtad a hátamba a kést.. - válaszoltam szarkasztikusan. Eddig érdekelt, hogy mit érez irántam Chanyeol.. Eddig.. Gyorsítottam tempómon -már amennyire tudtam-, hogy ne kelljen a colossal egy légkörben lennem.

Majd... Otthon beszélünk.. Visszaváltottam rendes tempóra, és nedves hajjal baktattam a suli felé.. Meg fogok fázni, jej.

Láttam, hogy Baek igencsak sietősen szedi lábait a suli felé, ugyanis a kapuban állva vártam a többieket. Épp lépett volna fel a lépcsőre, de jeges volt, igy hajszál híján szarrá törte magát. Pontosabban törte volna, ha nem vagyok ott, és nem fogom meg.. De látszólag igy is nagy fájdalmat okoztam neki.. Legalábbis a mimikája alapján - Minden oké? - kérdeztem, miközben próbáltam felállítani.

Amilyen gyorsan csak lehetett, rendeztem arckifejezésem és mosolyogva válaszoltam. Ez az egész olyan volt, mint egy romantikus film egyik erőltetett jelenete. De olyan aranyos.. - Persze - másztam fel a lépcsőn óvatosan Sehun kíséretében.

-  Chan-t hol hagytad? - néztem hátunk mögé - Vagy utána siettél ennyire?

- Nem.. Valahol úton van.. - mondtam az igazat. Persze majd még utána fogok rohangálni.. Már csak az kéne.. Mondjuk Sehun után akkor is rohannék, ha ő késelt volna meg..

- Óóó.. - csodálkoztam - Összevesztetek? - érdeklődtem őszinte kíváncsisággal szemeimben.

- Mmm.. Mondjuk.. Amúgy hogy vagy? - tereltem a témát. Baszki ma tesi is lesz..

- Tegnap annyit filmeztem.. Még mindig fájnak a szemeim.. Nem vörösek? - kérdeztem, miközben szemeimben nyúlkáltam.

Közelebb hajoltam hozzá, hogy jobban szemügyre tudjam venni szemeit és meg kellett állapítanom, hogy gyönyörűek - Nem - vigyorogtam - Mit néztél?

- Adam Sandler maratont.. - jelentettem ki, miközben behuppantam padomba, és fejem az asztalra döntöttem.

- Meddig voltál fent? - simogattam hátát - Fáradtnak tűnsz.. - néztem rá aggódóan.

- Nem tudom.. Ugyanis valahol az 'Apafej' közepe felé bealudtam.. - nevettem, mikor Chanyeol bebaktatott, és hátba csapta Baek-et.

- Ááááh! - kiáltottam fel, mikor hátba vágott, pont ott, ahol megsebzett. Rohadék.. Gyűlölettel teli tekintettel meredtem rá, miközben hunyorogtam.

Nevetve kinyújtottam nyelvem, s leültem padomba. Majd még kap a hátára azt hiszem..

- Ennyire fájt? - kérdeztem furcsállva - Vagy valamit beléd szúrt?

MI A...?! - Te honnan... - hallgattam el - Nem.. - nevettem kínosan - Csak.. Nemmm szeretem, ha.. Csapkodják a.. Hátam? - kérdeztem már szinte.

- Ez.. Pont olyan volt, mintha tőlem kérdeznéd meg, hogy fiú vagy-e...- néztem rá komoly arckifejezéssel - Na, ki vele, mi volt tegnap?

- Semmi, csak.. Csak össze vesztünk egy kicsit.. Nem nagy ügy - mosolyogtam bíztatóan. Csak szálljon már le erről a témáról, mert se hazudni, se elmondani nem akarom..

- Óóó! - világosodtam meg - Szóval ti jártok?

- Mi? NEM! Dehogyis! - mutogattam kezeimmel tiltakozóan - Tudod, hogy.. - hallgattam el, mert bejött a tanár és néma csendben végig ültük az órát.

- Hogy?.. - kérdeztem suttogva, mikor készült kimenni a tanár.

Neee, Sehun.. Még mindig itt tartasz?! Reméltem, hogy elfelejti.. - Hogy én.. - vettem egy nagy levegőt -.. Téged szeretlek.. - vallottam be szavakkal most először.

Hahah, pont ezt akartam hallani! Mondjuk, nem tudom, miért, de rendben van ez így!~~ - Ennyire helyes lennék? - kérdeztem, miközben arcom taperásztam elismerően - Hát, igen, a családom.. Büszke vagyok rád, apuci..- tettettem az elérzékenyültet.

- Ne érezd magad ettől különlegesnek.. - mondtam felhúzott szemöldökkel - Egy cipő is könnyen el tudja nyerni a tetszésem.. - oltottam be.

- A cipőnek tudod fogni a kezét? És nem néznek hülyének, ha egy cipővel smárolsz? - tettem fel a keresztkérdést.

- Részlet kérdés.. - rántottam vállat nevetve, mikor kicsöngettek és a tanár is kislattyogott.

- Szóval én neked annyit sem érek, mint egy redvás lábbeli? - csattantam fel nevetve - Akkor nekem te egy szandál vagy!

 - Ch.. Ilyet nem mondtam - akadtam fent - Sokkal többet érsz, mint egy redvás lábbeli - nevettem - Egy redvás lábbelinek nem foghatom a kezet - nevettem hangosabban es megvalósítottam az említett cselekvést. Remélem nem veszi nyomulásnak - De nem ettől számítasz többnek - komolyodtam.

Nem vagyok homofób.. Meg semmi.. És.. Tulajdonkepp azt sem tudom mi vagyok. Egy ember, biztos.. De volt már barátnőm.. És tetszenek a lányok, dee.. Ő is? Tetszik nekem?.. Aish! Hagyjuk.. Furi ez még, és izgalmas.. Szóval miért ne? - Van sok pénzem? - kérdeztem kíváncsian a szeretete forrását.

 - Hülye! - engedtem el kezét azonnal és bámultam előre. Szóval én ilyen pénznyelő, haszonlesőnek nézek ki? Hmm.. Különben meg honnan tudnám, hogy mennyi pénze van? Van nekem elég.. Gazdagok a szüleim.. ÉS KIT ÉRDEKEL A PÉNZE?!

- Yaa~ - csíptem arcába - Most megsértettél.. Sosem neveztek hülyének - törölgettem ‘könnyeim'.

- Engem meg sosem néztek haszonlesőnek.. - kontráztam.

- Ehh.. Hogy tudnám megbékíteni a cipő szerető Baekhyun-t? - kérdeztem, felfújva arcom.

Most mondanám, hogy egy csókkal, de.. Nem lehet.. - Hááát.. - fogdostam állam elgondolkodva - Nem is tudooom.. - gondolkodtam erősen - Majd még kitalálom - vigyorogtam, miközben Chan-t kerestem szemeimmel, hogy nincs-e a közelben - Nem kéne mennünk.. Tesire? - kérdeztem bizonytalanul.

- Seesh.. Az jobban érdekel, mint én.. - álltam fel - Amúgy.. Kéne.. De te tesizel?

Válaszul kicsiket bólogattam, miközben cuccom felkapva indultam Sehun-nal a tesiteremhez. Hát, marha jó lesz ilyen háttal tesizni.. - Nem igaz, te jobban érdekelsz.. - tartottam hatásszünetet -.. Bárminél.. - vallottam be. De minek akarja, hogy érdekeljen?

- Tényleg? - mosolyodtam el - Király! - őrültem magamnak. Öltözésnél igencsak piros volt a feje szegénykémnek, de mikor rá jutott volna a sor, hogy öltözzön, a sarokba vonult.. - Baek - szólítottam meg - Minden rendben?- néztem fel telefonomból, arcára.

- Aaaha.. - válaszoltam bizonytalanul, miközben pólómmal takargattam magam és kb. a fejemre húztam a gatyám, amig átvettem a pólóm, hogy senki ne lásson.. Se engem, se a sebet.

- Jaj, nem hiszlek el...  Amúgy... Muti a hátad.. Hátha még piros - sétáltam elé, de nem fordult meg - Hallod?

- Már biztos rendben van - tiltakoztam, remélem feltűnés mentesen - Ennyire nem ütött nagyot - nevettem kínosan.

- Épp törődöm veled.. - morogtam - De, oké, ha rendben van, hiszek neked - mutattam oké jelet kezemmel.

 - Hhh.. - sóhajtottam és átdobtam a sebes részen nadrágom és megmutogattam a hátam azon részét, ami teljes mértékben hibátlan. Hátha nem esik le neki, hogy nem ott ütött meg, muhaha.. - Látod? Mondtam. Így rendben van?

- Rendben – vigyorogtam - Szép a hátad - sétáltam kifelé - Is.. - tettem hozzá, majd átmentem a tesiterembe.

IS??? Öltöztem át villámgyorsan, majd Sehun után futottam - Jól hallottam? 'Is'? - lihegtem nyakába - Ezt hogy érted?

- Figyelj a tanárra - tereltem a szót, nevetve. Mondjuk, órán már nem nevettem annyira, mert Chanyeol-t vele osztották be..

Nagyot nyeltem, mikor meghallottam Chanyeol nevet, ami azt jelentette, hogy ő lesz a párom egész órán. Remélem nem csinálunk nagyon semmi olyat.. Tényleg rohadt mély vágás van a hátamon.. BELÉM ÁLLÍTOTT EGY KÉST!!!

- Jól érezted magad Sehun-nal? - kérdeztem szarkasztikusan - Csak nehogy valami történjen vele.

Megijedtem, mikor Sehun-nal fenyegetett - Ha egy ujjal is hozzáérsz, esküszom, hogy kitekerem a nyakad - sziszegtem fogaim között, mérges ábrázattal, s ökölbe szorított kezekkel.

- Nem akarok én senkit sem bántani.. - suttogtam fülébe, majd eldobtam a kosárlabdát Sehun felé.

- Rohadék.. Ettől agyrázkódást is kaphatott! - sziszegtem, majd Sehun-hoz siettem, aki a fejét fogva szitkozódott - Minden rendben? Hányat mutatok? - mutattam 3-at ujjaimmal.

- Jól vagyok.. - próbáltam mosolyogni, mire Chanyeol hozzám futott.

- Jézusom, jól vagy? - kérdezte riadt arccal a colos - Bocsánat.. - kért bocsánatot, mire csak legyintettem, hogy semmiség.

HÁT EZ MEKKORA EGY SZÍNÉSZ.. Elhűlt arccal figyeltem, ahogy Chanyeol úgy csinál, mintha véletlen baszta volna fejbe izomból a labdával. Ch..

- Most mit néz mindenki? Jól vagyok! - ugrottam fel, de hírtelen hányingerem lett, szédültem, és fájt a fejem, igy vissza is estem.. Feltartom a tesiórát..

- Gyere. Asszem, ma hazamész - segítettem fel és kibicegtünk az öltözőig, ahol megitattam és segítettem neki átöltözni. Szegény, egy csomószor majdnem elesett.. De ezért vagyok itt, háháá~ - Biztos ne menjünk be a kórházba? - kérdeztem meg huszadszorra is. Tudom, hogy azt mondta, hogy nem akar, de.. Aggódom érte. Nem szeretném egyedül hagyni..

- Nem, nem szeretnék.. - mosolyogtam - Jól vagyok, csak rókáznom kell - nevettem. Az oké, hogy most itt van velem Baekhyun, de ki kísér haza?

- Gyere.. - húztam fel a padról és segítettem, elmenni a WC-re, ahol ki is dobta a taccsot, miközben hátát simogattam. Letörölgettem a száját és lehúztam a zsepit a WC-n, amit le is takarítottam. Visszasegítettem és ráadtam a nagykabátot, majd én is felöltöztem és haza kísértem - Ne feledd, most nem ihatsz még.. Kb. fél óráig és ne egyél almát, oké? Ha bármi van, hívj felt és itt vagyok 5 percen belül - mondtam, miközben a belepötyögtem a számom telefonjába. Mondjuk ennyi erővel itt is maradhatnék vele, mert így is ellógtam és az utolsó két órára minek menjek be? Cserediák vagyok.. De azért nem akarom zavarni meg semmi, szóval.. Ha megkér, maradok, ha nem, elmegyek.

- Ezt fogom alkalmazni, mikor kell valaki száma... - mosolyogtam sunyin, mikor beírta számát telefonomba - Izé.. Ha nem lenne nagy gond.. Vagy.. Nem tudom.. Hát, gondoltam, ha Chan-nal úgy is most rosszba vagy, vagy nem tudom.. Nem maradnál itt velem? - ajánlottam fel.

MILYEN ÉDES, MIKOR ZAVARBAN VAN!!! - De, persze - egyeztem bele rögtön. VÁRJUNK! Csak most esik le, hogy.. Kellett neki a számom? Hmm.. Ez érdekes.. Mindenesetre felhőtlenül boldog voltam, hogy megkért, hogy maradjak itt. MI LEHETENE ENNÉL JOBB?

- Gyere - fogtam meg kezét, s  behúztam a házba - Anyáék nincsenek itthon.. - kezdtem bele mondókámba, de nagyon megszédültem, így szemem masszírozva a falat támasztottam - Szóval, anyáké nincsenek itthon, akármit csinálhatunk.

- Szerintem első sorban le kéné pihenned - kísértem be a feltehetőleges nappaliba, majd lefektettem a kanapéra. Megkerestem a hűtőt és kivettem egy jégakkut, majd bebugyoláltam azt egy rongyba és Sehun homlokára helyeztem - Bocsánat - kértem elnézést, amiért önállósítottam magam.

- Ezt ne csináld - nevettem - Érezd magad otthon..  Amúgy, mikor kell visszamenned? Mármint haza..

- Fél évre jöttem eredetileg.. De anyáék azt mondták, hogy ha tetszik a suli, akkor átiratnak ide..

Remélem tetszik neki, mert nagyon nem őrülnek, ha itthagyna.. - És, tetszik?

Hevesen bólogattam Válaszképp. Ha nem tetszene, akkor is átitattatnám magam..

- Őrülök - vigyorogtam - Amm..  Világit a telód - mutogattam a zsebére, melyben villódzott a képernyő.

- Oh.. - vettem elő a szerkentyűt, melyen Chanyeol neve villogott. Gondterhelt arckifejezéssel nyitottam meg az üzenetet, melyben megfenyegetett, hogy ha nem takarodok haza most azonnal, 'bajok lesznek'. Már igy is baj van nem? Akkor minek menjek "haza"?! Nem írtam vissza, csak elraktam telefonom, s legyintettem, mikor Sehun megkérdezte, hogy ki volt. - Nem vagy éhes? - mosolyogtam - Csinálok neked valami lightosat - ajánlottam fel.

- Fúj.. Kaja..- borzongtam - Te kérsz valamit enni? Vagy szeretnél Tv-t nézni? Vagy sétálni.. Vagy bármi..

- Nem, nem vagyok éhes. És, neked most nem nagyon kéne megerőltetned magad.. Látsz rendesen amúgy? - kérdeztem a balesete miatt.

-  Bár láthatnék kettőt belőled..- viccelődtem - Vagy hármat.. Akár négyet.

Ez most bók vagy szarkazmus? - Yah! Ne szórakozz az érzéseimmel.. - szóltam rá komolytalanul.

- Nem szórakozok! - csattantam fel színésziesen - Gyere - hívtam magam után, anyáék szobájába, ahol körtükör volt - Állj be oda - toltam a tükrök középpontjába - Így mindjárt más... - vigyorogtam, mikor 5-öt láttam Baek-ből. Vagyis.. 5 ezret, de annál jobb volt.

Kész vagyok ettől a gyerektől.. - Ez még nem az igazi.. - húztam magam mellé - Na most.. Tökéletes - vigyorogtam.

-  De így látom a saját seggem.. Pedig szembe állok a tükörrel.. - nyavalyogtam.

 - Én is látom - kuncogtam, miközben feneke tükörképet szuggeráltam - Tetszik ez a tükör.

 - HIHI... - fogtam fenekemre - Ne nézd!

Lebiggyesztett ajkakkal hajtottam le fejem - Akkor te se az enyémet! - nevettem, mikor ő is megtalálta az én hátsó felem tükörképét.

-  De én rosszul leszek, ha nem láthatok valami szépet.. - totyogtam ki a tükrök közül - Máris rosszabbul vagyok..

Sehun kezd egyre furábban viselkedni.. Vagyis inkább fura megnyilvánulásai vannak.. Elmosolyodtam s mellé sétáltam - Gyere, feküdj vissza - dobtam át egyik kezet vállamon és segítettem visszamenni, hátha megszédülne, vagy valami.

Nem veszi a bókjaim.. Egyáltalán.. Miért bókolok? Huh, még én sem értem magam... Nem hogy más!

Nem válaszol... Még van pofája ignorálni?! Írtam Sehun-nak, hogy hogy ha vele van, akkor hívjon fel, és adja Baek-et a telefonhoz.

Miután visszafektettem Sehun-t, megláttam, hogy villog a telefonja és oda akartam neki vinni, de aztán láttam, hogy Chanyeol az, úgyhogy hanyagoltam a tervet. "Kimentem WC-re" és út közben eldugtam Sehun telefonját, hogy véletlenül se vegye észre, hogy üzenete jött, és egy csomó nem fogadott hívása Chanyeol-tól.. - Nem vagy szomjas? – kérdeztem, miután vissza sétáltam - Szerintem már ihatsz.

- Nem... Csak fáj a fejem.. De az nagyon - panaszkodtam - Szerinted Chan direkt dobott meg? - kezdtem filozofálni.

- Szerintem.. Őszintén? Igen.. - mondtam az igazat - Csak nem dob pont fejen véletlen izomból..

- Na, a másik kérdés, hogy miért.. De már fáj a fejem a gondolkodástól..

Megsimogattam a fájó részt, majd rá pusziltam - Most már jobb? - mosolyogtam. Remélem ezzel nem ijesztem el..

Kezem tarkójához emeltem, és közelebb húztam magamhoz, majd egy pillanat töredéke alatt, szájára nyomtam egy hosszú puszit. Jah, kijelenthetjük.. Tényleg tetszik nekem.

ÚRAMISTEEEEEN!!!!!! Azt hittem ott ájulok el, mikor számra puszilt.. Ez mi volt?! Semmit sem mertem csinálni, hátha elijesztem magamtól, csak elvörösödött fejjel vigyorogtam, mint a tejbetök. Miért csinálta ezt?? Nagyot kaphatott a fejére..

- Kezdem kényelmetlenül érezni magam.. - forgolódtam, miután elengedtem Baek-et - Mi az? - kérdeztem nevetve, ugyanis csak bámult felém, vigyorogva - Van valami az arcomon?

- Ami azt illeti, igen, van - vigyorogtam, majd vettem egy kis bátorságot és arcát kezeim közé véve ajkaira csókoltam. El lehet átkozni, de nem bírtam már tovább..

Kissé bátortalanul ugyan, de szájába vezettem nyelvem, és hátát kezdtem simogatni, míg felém nem mászott a kanapéra.

Hát én majdnem dobtam egy hátast, mikor visszacsókolt! Szívrohamban fogok meghalni. ISTENEM, HOGY LEHETNEK ILYEN FINOM AJKAI?! Egyik lábam átdobtam rajta és felé térdeltem, míg egyik tenyerem nyakára vezettem és úgy csókoltam tovább. Ahhh, kihalok..

Telefonom csörgése zavarta meg csókunk, de akkor is Baek kapta el fejét, pedig én meg mentem ajkai után.. A torkomban dobogott a szívem... - Hol csörög? - kérdeztem értetlenkedve - Úgy emlékszem, az asztalon hagytam..

- Biztos, hogy a tiéd? Nekem ugyan ez a csengőhangom és a kabátom felől jón.. - húztam ki magam a pácból - Egy fél pillanat - szálltam le róla és Sehun telefonjáért futottam, majd kinyomtam a hívást és lenémítottam, aztán visszamentem az ágyon fekvőhöz.

- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian - Megszakított valami fontosat..

- Chan.. - biggyesztettem le ajkaim, majd visszamásztam Sehun-ra - Szóóóóval.. Mi is volt olyan fontos? -  vigyorogtam közel hajolva arcához.

- Hát, azt hiszem, elfelejtettem.. - tettettem a lükét - Mi volt olyan fontos? - akaszkodtam nyakába.

- Talán... - csókoltam ismét ajkaira, de rövid idő után elvaltam tőle - Ez? - vigyorogtam.

- Lehetséges.. - suttogtam, majd közelebb húzva magamhoz, ismét megcsókoltam.

- Várj. - húzódtam el tőle - Csípj meg.. - utasítottam. Tudni akarom, hogy nem álmodom-e..

- Minek szadizzalak? - kérdeztem értetlen fejjel - Csípd meg magad! Én biztos nem!

 Megforgattam szemeim és felkaromba csíptem - Szóval nem álmodom.. - örültem fejemnek, majd ismét ajkaira martam, de most nem engedtem el egy jó darabig..

Miután egy évre előre nyáladzottunk, végleg elengedtem ajkait, és fejét mellkasomra húztam. Még van min gondolkodnom.. Gyors volt ez.

Háááh, olyan boldog vagyok.. Bár ez az egész még nem jelenti azt, hogy együtt vagyunk.. SAJNOS. Lehet, ő nem is akarja ezt az egészet csak.. Lehet hogy kínosnak érezné, hogy segítettem neki és miután tudja, hogy én szeretem, most ezt kaptam cserébe.. De akkor miért játszadozik velem? Nem kértem semmit a segítségért cserébe.. Nem azért csináltam.. Hanem, mert szeretem őt. Ahh, jellemző, hogy valamit mindig elcseszek.. Lehet, hogy ő nem is akar tőlem semmit és ha haza megyek Chanyeol megint ki tudja mit művel velem.. Lehet, most nem a hátamba állítja majd a kést.. Hanem máshová..

Épp tv-t néztünk, és Baekhyun előttem ült, mikor megláttam valami pirosas-vörös cuccot a hátánál - Baek.. A hátad.. - kocogtattam meg vállát, mire fájdalmat sugárzó arccal felém fordult - Mi lett vele? - rémültem meg.

Próbáltam valahogy úgy kicsavarni a fejem, hogy lássam a pólóm azon részét, ami valószínűleg átázott a vértől - Ja... Biztos.. Belefeküdtem valamibe - mosolyogtam halványan - Majd kimosom - nevettem kínosan.

-   Hol? Nincs sehol piros festék.. A ház minden részleté barna-és árnyalataiban pompázik, anyámnak köszönhetően. Szóval, hadd nézzem meg a hátad.

- Ne, ne, ne.. Semmi szükség rá.. - mosolyogtam biztatóan, majd zsebemből eljövettem a SAJÁT telefonom és csekkoltam az időt - Későre jár.. Haza kéné mennem.. - fintorogtam - Jobban vagy már? - fogtam homlokára, hátha lázas de szerencsére nem éreztem melegnek.

- Hadd lássam! - erősködtem - Hagyjad már a fejem, na! – nyavalyogtam - Hadd nézzem a hátad..

- De minek? Ma már megmutattam.. Sietnem kell, mert Chan megígérte, hogy elmagyarázza a matekot és már otthon kéné lennem.. - biggyesztettem le ajkaim, majd gyorsan kiszaladtam a kabátomért és Sehun sálját otthagyva battyogtam vissza hozza nagykabátban, majd homlokára pusziltam - Holnap találkozunk - vigyorogtam.

- De ne legyél beteg.. - húztam le magamhoz egy puszira, majd kikísértem az ajtónkig - Vigyázz magadra~ - intettem, majd  telefonom keresésére indultam.

 - Te is - válaszoltam, de becsukta az ajtót. Jaj, mi var rám.. Nem akarok haza menni.. Mi van, ha most tényleg megöl?! Megfordult a fejemben, hogy nem megyek vissza, de.. Akkor hova mennék? A pénzem nincs nálam, ahhoz, hogy tudjak kivenni egy szobát, meg kell a tárcám.. Ahhh.. Híd alá nem megyek és ha bekéretőznék Sehun-hoz, akkor magyarázkodhatnék neki, igy végül is haza baktattam. Remélem már alszik. Halkan benyitottam, hogyha véletlenül tényleg aludna, ne ébresszem fel.

- Hát itthon vagy.. - sétáltam ki elé a folyosóra, de egyből a falra kentem, nyakánál fogva - Hol jártál, báránykám?

- Engedj... El - fuldokoltam és próbáltam leszedni magamról kezet, de túl erösén szorított. A lábaim már alig értek a földet.

- Kérdeztem valamit - mosolyogtam kitartóan, miközben szorosabban tartottam nyakát -  Válaszolj.. - sziszegtem fogaim közt.

- A.. Mamámnál voltam.. Kórházban.. Van - próbáltam levegőt venni és kitartóan hámozgattam ujjait nyakamról. Az életbe nem fogom neki elmondani, hogy Sehun-nal voltam - Chan.. Engedj.. El.. - könyörögtem.

- Hát, kár, hogy ezt nem eszem meg.. Hazakísérted Sehun-t – vigyorogtam - Csak nem vele voltál? - rúgtam hasába, igy háta is nekinyomódott az ajtónak, ezzel hátán lévő sebét sértve - Nem szép dolog hazudni..

Már egyáltalán nem tartottam magam a fájdalom miatt - Te beteg vagy - sziszegtem fogaim között, majd mikor összeszedtem magam, leutánoztam mozdulatát, ezzel elérve, hogy elengedjen s én is a földre estem. Míg ő a hasát fájlalta, feltápászkodtam és minden lehetséges dologba megkapaszkodva "befutottam" a szobába és lábammal kitámasztottam az ajtót, míg megpróbáltam elé húzni az ágyat.

- Ya! Nyisd ki az ajtót! - rugdaltam az említett bútort - Engedj be! - csapkodtam.

Ekkor csörögni kezdett telefonom és valami ismeretlen szám hívott. Beugrott, hogy Sehun lehet az, igy felvettem, de még kiordibáltam Chanyeol-nak - Hagyj békén! - támasztottam az ajtót minden lehetséges dologgal - Sehun? - szóltam bele a telefonba.

- Szia.. Izé, bocsi, csak a sál.. Itt maradt - magyarázkodtam. Legalább hallom a hangját.. Ejj, mi van velem?! - Kinek ordibáltál?

Hallotta?! - Senkinek… - válaszoltam azonnal - És tudom, direkt hagytam ott.. Egy ideje már nálam volt és.. Gondoltam vissza adom - mondtam, miközben Chanyeol dorombolt az ajtón.

- Mi folyik ott? - ültem fel ijedtemben - Chanyeol?

- Nem csak.. Filmet nézek.. Hangosan.. - hazudtam - Van egy nagy hangszóró.. - szisszentem fel halkan, mert beljebb nyomta az ajtót, így az hozzáért hátamhoz.

- Ne hazudj! - csattantam fel, mikor meghallottam Chanyeol szitkozódó üvöltözését - Mindjárt ott leszek.. - nyomtam ki a kütyüt. Nem, nem Baekhyun miatt csinálom.. De tudom, hogy Chanyeol egy idegbeteg. .. Néha.. Gyakran.

 - Ne.. Aish - markoltam hajamba idegesen, miután Sehun kinyomta, de ekkor bevágódott az ajtó és előre estem.

Úgy siettem, ahogy csak tudtam, és halkan besurrantam a lakásba.. Fura hangok jöttek az egyik szoba felől, és az is kicsit megrémisztett, hogy egy táskányi fegyver volt az asztalon... Kivettem egyet, tetszés szerint, hisz kitudja.. Mi lehet itt.. Végül odasurrantam a szobához, ahonnan jött a zaj, de későbbiekben már csak Baekhyun ordítását hallottam.

- Játsszunk! - löktem le a padlóra, majd -szokásomhoz híven- tágítás nélkül kezdtem benne mozogni, miután félig lehúztam nadrágját, közben  ütlegelve hátán lévő sebet, és egy fegyvert szegezve halántékához, hogy meg ne próbáljon szabadulni.. De igencsak azt hajtogatta, hogy nem akarja.. De nagyon nem.

- Ne! - ordítottam torkom szakadtabból, mikor egyre jobban kínzott - Hagyd abba! - kiabáltam sírva. Nem volt elég, hogy közben vert is, ott volt a pisztoly a halántékomnál, igy meg sem próbálhattam szabadulni. Egyre csak durvábban és durvábban mozgott bennem, s alattam a padló már fürdött a vérben - Engedj el! Kérlek.. - könyörögtem zokogva, de meg sem hallotta.

Ahogy betekintést nyertem a szobába, elborzadtam a látványtól.. Jól sejtettem... Sosem volt köztük semmi sem oké.. - Chanyeol, engedd el - szegeztem a colosra a fegyvert, remegő kezekkel, mire ő betöltötte a fegyverét, és szorosabban nyomta Baekhyun fejéhez - Tedd azt le.. - sétáltam közelebb, óvatosan.

Ne, ne, ne, ne, ne.. Ennek nem lesz jó vége.. Még gyorsabban vettem a levegőt, mikor Chan szinte a koponyámba fúrta a fém társadalomritkító eszközt - Sehun.. Ő tényleg megteszi.. - remegett meg hangom, de már így is bömböltem egy jó ideje - Tedd le, és menj el.. Akkor senkinek nem esik baja - javasoltam. Talán, ez a legészszerűbb, amit tehetünk. Én azt hiszem, még kibírom, ha megerőszakol.. Eddig is ezt csinálta. De ne haljon meg senki..

- Ááá... A legjobb barátom szembe fordul velem? - nevettem jóízűen, mikor ki húzódtam Baek-ből, és felöltöztem, közben fejük között váltogatva fegyverem. Baekhyun elfutott Sehun háta mögé, miután szintúgy felöltözött. Miközben futott, céloztam rá, de mellé ment a lövés - Áháá, egyszerre akartok meghalni? - töltöttem újra csőre pisztolyom.

Védelmezően hátam mögé húztam Baekhyun-t - Tedd azt le, és vedd be a gyógyszereket.. - utasítottam, de csak rázta a fejét -  Chan, hallgass rám.. - már remegtem egész testemben... De, ha kell, akkor elsütöm a fegyvert... Csak.. A legjobb barátomról van szó.

Kikukucskáltam Sehun háta mögül - Chanyeol.. Kérlek… - próbálkoztam én is, hátha megteszi, de nem mozdult. Reszketve fogtam szerelmem kezét háta mögött, miközben azon aggódtam, hogy mi lesz.. Közéjük állnék, de tudom, hogy Chanyeol lelőne.. Megpróbálta..

- Szép kis barát vagy.. - biccentettem Sehun felé - Te meg egy jó nagy ribanc! - köptem oda Baek-nek

- Na, most elég! - kiabáltam rá.
- Sayonara! - integetett, majd kilőtt két golyót fegyveréből. Egy pillanat töredéke alatt ugrottam Baek elé, így megkaptam a két fémgolyót, melytől hátra lendültem, de meg tudtam magam tartani úgy-ahogy, nehogy a törpére essek.. Mihelyst a golyók eltaláltak, meghúztam a ravaszt, és Chanyeol homlokába fúródott a lövedék.. Megöltem a legjobb barátom..

Teljesen lesokkolódtam, mikor lelőtték egymást. Most mindkettőjüket elveszítettem? Ez biztosan csak egy álom. Ilyen sosem történhet meg.. Remegő testemmel hátulról megtámasztottam Sehun-t és az ágyra szenvedtem. Ő még nem, de Chan halott.. Bármennyire is gyűlöltem, mindamellett amit tett velem, kötődtem hozzá valamilyen szinten. És most meghalt.. DE SEHUN!!! Ő IS MEG FOG HALNI! Mikor visszatért lélekjelenlétem hívtam a mentőket s addig pólómat testére kötöttem, ahol Chanyeol eltalálta s próbáltam elszorítani a sebet. Tudom, hogy még benne vannak a golyók, de csak így van esélye túlélni, különben elvérzik, még mielőtt megmenthetnék őt.. ÉS EZÉRT GYŰLÖLÖM CHANYEOL-T! Képes volt lelőni a legjobb barátját.. - Sehun.. Tarts ki még egy kicsit - próbáltam nyugtatni zokogva - Minden rendben lesz - mosolyogtam remegő ajkakkal, miközben fejét simogattam. Tiszta vér volt mindenem, pedig én egy golyót sem kaptam. Hála Sehun-nak.. Megmentette az életem és ezért örökké hálás leszek neki.. De ha most meghal, azt sosem bocsájtom meg magamnak..

- Nem fáj annyira.. - mosolyogtam remegve - Nem fogok meghalni.. - nyugtatgattam - Nem szép látvány mi?

 Persze, nem fáj.. - Mindjárt itt lesznek a mentők.. - potyogtak könnyeim - Sajnálom.. Ez miattam van.. - simogattam arcát, és ekkor megjöttek a mentők, és bevittek Sehun-nal a kórházba. Azonnal meg is műtötték, majd mikor már látogatható volt, bementem hozzá és leültem mellé egy székre, s megfogtam kezet - Szeretlek.. - suttogtam. Chan-t elvitték egy hullaszállítóval és értesítették a családját a történtekről. Remélem, mi is ott lehetünk a temetésén..

Még talán fel sem fogtam, hogy meggyilkoltam valakit.. Aki a legjobb barátom volt. Mondjuk, így kellett legyen. Önvédelemből lőttem, miután rám lőtt..  Ezért nem csukhatnak le, nem?.. - Én is szeretlek.. - vallottam be magamnak is.